Sziasztok! :) mègsem az elõzõ bejegyzés volt az utolsó.. jelentkezem most is, hiszen sokan kértétek a facebook linkemet. Hát most ITT van :) akinek majd kell a folytatás, az írjon! :D puszi mindenkinek:*
Olvass bele, remélem tetszeni fog :)
2013. július 12., péntek
2013. július 9., kedd
Rettenetesen sajnálom.
Sziasztok! Azt hiszem most írok nektek utoljára... nem megy nekem ez a blogos dolog. Soha nem bírnám befejezni az írást, hiszen ezt a sztorit is be fogom fejezni. De határidõre nem megy... nagyon ritkán tudnák mostanában részt hozni, így a blogtól elálltam.. akit még nagyon érdekel a hátralévõ pár rèsz, az keressen facebook-on.. (írjatok):
Bogii Nagy.
Köszönöm, aki eddig velem volt!♥ :*
2013. július 4., csütörtök
42. fejezet - try again
Rettenetesen sajnálom, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, még akkor is, amikor megígértem... :c de most itt vagyok :) mindenesetre remekül éreztem ebben a pár napban, és legalább a barátnőm sem unatkozott :3 de lehet, hogy jövő héten megint nem leszek itthon, egészen vasárnapig, de ez még a jövő :D én személy szerint semmi változást nem vettem észre a Google Reder-en, ugyanis a feliratkozóimat is látom, és valószínűleg itt is meg tudjátok majd nézni a frissítéseket :) na jó olvasást! :*
Névtelen: köszönöm szépen :) és majd most meglátod :3
Lili: meg volt már írva.. xdd :D és szerencséd kis hölgy :* ^^ köszönöm szépen <3
Barbara Pistai: na igeen, véégre *-* :) remélem még most sem felejtett el senki :$ hát mit szeretnél? :) a főszereplőknél megtalálod őt is :D
Deni Darling: köszönöm szépen ... megint ^^ a főszereplők fülön te is megtalálsz róla egy kisebb jellemzést :)
Sky: sziaa! :) és nem, eddig még nem írtál, de nem kell sajnálni, semmi gond :3 ez nagyon jól esett, köszönöm szépen, aranyos vagy ^^ itt is van :) és siettem :D ui.: nagyon szépen köszönöm :) ki is tettem a díjak fülre :3
Kingucy Tomlinson: semmi gond :) köszönöm szépen :D és hát igen, szeretek meglepetéseket okozni :$ majd megtudod most :* :DD <33
Regina Gáspár: woah:) húú hát, ha ennyit, akkor remélem jót jelent :3 <3 köszi, itt is van a kövi :D xxx<3
*Summer*
Leültem Niall mellé, de ő nem szólt egy szót sem. Féltem, hogy örökre icipicire nőttem a mai viselkedésemmel az ő szemében, hiszen a viselkedésem, valljuk be ribancos volt. Féltem, hogy örökre elveszítem őt, még ha nem is az enyém... már nem.
-Nem kellesz nekem egy éjszakára Summer... - suttogta, majd félem fordult. -Én nem egy éjszakát akar veled eltölteni, ami pár óra, és bár élvezetes, de nem. Én egy életet akarok veled eltölteni, ami végtelen egymásnak szánt időből áll. Úgy gondolom az a legnagyobb ajándék, amit valakinek adhatsz, ha az időd nagy részét vele töltöd, mert az visszaadhatatlan. - mosolyodott el a végére. A lényegét sem értettem annak, amit mondani szeretett volna, mert bár teljes figyelmem rajta volt, elég későre járt már és fáradt voltam, na meg a víz nem az össze alkoholt tünteti el a szervezetedből.
-Szóval... elég volt belőlem, igaz? - kérdeztem egy cinikus mosollyal, ugyanis én ezt szűrtem le belőle. Niall felnevetett, majd közelebb csúszott hozzám.
-Vissza akarlak kapni... örökre. De te elhagytál, ami fájt, és gondolom nem is szeretnél újra belefolyni egy olyan kapcsolatba, ami állításod szerint nem neked lett teremtve. Tudod Summer, egy embernek több csoda is juthat... nem csak egy! És én amúgy sem vagyok csoda, csak egy átlagos em... - kezdte, de félbeszakítottam. Lábamat a dereka köré fontam, miközben mosolyogva szólaltam meg:
-Kussolj és csókolj meg! - morogtam és ajkaira tapadtam.
Meglepődve, de visszacsókolt, miközben kezeit a derekamra vezette le, én pedig arcát fogtam össze a kezeimmel. Hosszú percek óta tartó csókolózásunkat a levegő hiánya szakította félbe.
-Szóval... akkor megpróbálhatnánk.. izé... újra? - vakarta a tarkóját zavarában, mire nevetve döntöttem hátra az ágyon.
-Akár még ezerszer is! - mosolyogtam rá és egy utolsó csókot nyomtam ajkaira elalvás előtt. Percekkel később már egymás karjaiba burkolózva aludtunk el... azt hiszem ez az, ami annyira hiányzott nekem 8 hónapon keresztül.
*Niall*
Reggel fáradtan és hatalmas fejfájással ébredtem. Az éjszaka minden egyes pillanata újra lepörgött előttem, mintha csak egy gyors film lenne. Óvatosan húztam ki zsibbadt kezeimet barátnőm alól, ugyanis azokkal öleltem körbe vékony derekát. Próbáltam nem felkelteni, ami nagy nehezen sikerült is. Felvettem egy nadrágot, majd kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár kávét. Töltöttem magamnak az ébren tartó frissítőből és leültem az asztalhoz. Hamar megittam, majd betettem a mosogatóba és a konyhapultnak dőlve gondolkoztam a tegnap történteken. Akkor mi most kibékültünk....?
-Jó reggelt! - jött ki mosolyogva Summer, testét pedig csak egy rövid póló és egy francia bugyi takarta.
-Szia kicsim! - mosolyogtam vissza rá, majd mikor közelebb ért, megcsókoltam. Kezemet a pulton támasztottam, ő pedig derekamra fonta hideg kezeit, mire felszisszentem és elváltak ajkaink. Nyakát hintettem be apró puszikkal, mire nevetve tolt el magától.
-Nem eszünk valamit? - kuncogott fel, mire bólintottam és elővettem két tányért a szekrényből, míg ő kenyereket rakott a pirítóba és elővette a lekvárt. Percekkel később már az asztalnál ültünk és nevetgélve fogyasztottuk el a pár szelet lekváros pirítóst.
-Ez nem a te telefonod? - kérdezte nevetve Summer, mikor már szinte élvezni kezdtem a zenét, ami hallok. Ekkor jöttem rá, hogy ez valóban az én telefonom, ami a nappaliból szólt. Elmentem a telefonért és meg sem nézve ki az, felvettem és a fülemhez emeltem a készüléket.
Névtelen: köszönöm szépen :) és majd most meglátod :3
Lili: meg volt már írva.. xdd :D és szerencséd kis hölgy :* ^^ köszönöm szépen <3
Barbara Pistai: na igeen, véégre *-* :) remélem még most sem felejtett el senki :$ hát mit szeretnél? :) a főszereplőknél megtalálod őt is :D
Deni Darling: köszönöm szépen ... megint ^^ a főszereplők fülön te is megtalálsz róla egy kisebb jellemzést :)
Sky: sziaa! :) és nem, eddig még nem írtál, de nem kell sajnálni, semmi gond :3 ez nagyon jól esett, köszönöm szépen, aranyos vagy ^^ itt is van :) és siettem :D ui.: nagyon szépen köszönöm :) ki is tettem a díjak fülre :3
Kingucy Tomlinson: semmi gond :) köszönöm szépen :D és hát igen, szeretek meglepetéseket okozni :$ majd megtudod most :* :DD <33
Regina Gáspár: woah:) húú hát, ha ennyit, akkor remélem jót jelent :3 <3 köszi, itt is van a kövi :D xxx<3
*Summer*
Leültem Niall mellé, de ő nem szólt egy szót sem. Féltem, hogy örökre icipicire nőttem a mai viselkedésemmel az ő szemében, hiszen a viselkedésem, valljuk be ribancos volt. Féltem, hogy örökre elveszítem őt, még ha nem is az enyém... már nem.
-Nem kellesz nekem egy éjszakára Summer... - suttogta, majd félem fordult. -Én nem egy éjszakát akar veled eltölteni, ami pár óra, és bár élvezetes, de nem. Én egy életet akarok veled eltölteni, ami végtelen egymásnak szánt időből áll. Úgy gondolom az a legnagyobb ajándék, amit valakinek adhatsz, ha az időd nagy részét vele töltöd, mert az visszaadhatatlan. - mosolyodott el a végére. A lényegét sem értettem annak, amit mondani szeretett volna, mert bár teljes figyelmem rajta volt, elég későre járt már és fáradt voltam, na meg a víz nem az össze alkoholt tünteti el a szervezetedből.
-Szóval... elég volt belőlem, igaz? - kérdeztem egy cinikus mosollyal, ugyanis én ezt szűrtem le belőle. Niall felnevetett, majd közelebb csúszott hozzám.
-Vissza akarlak kapni... örökre. De te elhagytál, ami fájt, és gondolom nem is szeretnél újra belefolyni egy olyan kapcsolatba, ami állításod szerint nem neked lett teremtve. Tudod Summer, egy embernek több csoda is juthat... nem csak egy! És én amúgy sem vagyok csoda, csak egy átlagos em... - kezdte, de félbeszakítottam. Lábamat a dereka köré fontam, miközben mosolyogva szólaltam meg:
-Kussolj és csókolj meg! - morogtam és ajkaira tapadtam.
Meglepődve, de visszacsókolt, miközben kezeit a derekamra vezette le, én pedig arcát fogtam össze a kezeimmel. Hosszú percek óta tartó csókolózásunkat a levegő hiánya szakította félbe.
-Szóval... akkor megpróbálhatnánk.. izé... újra? - vakarta a tarkóját zavarában, mire nevetve döntöttem hátra az ágyon.
-Akár még ezerszer is! - mosolyogtam rá és egy utolsó csókot nyomtam ajkaira elalvás előtt. Percekkel később már egymás karjaiba burkolózva aludtunk el... azt hiszem ez az, ami annyira hiányzott nekem 8 hónapon keresztül.
*Niall*
Reggel fáradtan és hatalmas fejfájással ébredtem. Az éjszaka minden egyes pillanata újra lepörgött előttem, mintha csak egy gyors film lenne. Óvatosan húztam ki zsibbadt kezeimet barátnőm alól, ugyanis azokkal öleltem körbe vékony derekát. Próbáltam nem felkelteni, ami nagy nehezen sikerült is. Felvettem egy nadrágot, majd kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár kávét. Töltöttem magamnak az ébren tartó frissítőből és leültem az asztalhoz. Hamar megittam, majd betettem a mosogatóba és a konyhapultnak dőlve gondolkoztam a tegnap történteken. Akkor mi most kibékültünk....?
-Jó reggelt! - jött ki mosolyogva Summer, testét pedig csak egy rövid póló és egy francia bugyi takarta.
-Szia kicsim! - mosolyogtam vissza rá, majd mikor közelebb ért, megcsókoltam. Kezemet a pulton támasztottam, ő pedig derekamra fonta hideg kezeit, mire felszisszentem és elváltak ajkaink. Nyakát hintettem be apró puszikkal, mire nevetve tolt el magától.
-Nem eszünk valamit? - kuncogott fel, mire bólintottam és elővettem két tányért a szekrényből, míg ő kenyereket rakott a pirítóba és elővette a lekvárt. Percekkel később már az asztalnál ültünk és nevetgélve fogyasztottuk el a pár szelet lekváros pirítóst.
-Ez nem a te telefonod? - kérdezte nevetve Summer, mikor már szinte élvezni kezdtem a zenét, ami hallok. Ekkor jöttem rá, hogy ez valóban az én telefonom, ami a nappaliból szólt. Elmentem a telefonért és meg sem nézve ki az, felvettem és a fülemhez emeltem a készüléket.
2013. június 29., szombat
41. fejezet - funny stuff (+16)
Na megjöttem egy talán kicsit izgalmasabb résszel és sajnos egy rossz hírrel is.. a baj -nekem nem az :) - a következő: valószínűleg holnap hozok egy utolsó részt, majd egy kis kihagyás lesz, mert hétfőtől nem leszek itthon csütörtökig, péntekre pedig le vagyok foglalva :$ szóval lehet, hogy egy ideig nem lesz rész, de holnap mindenképpen, a komik számától is függetlenül hozok egy részt :3 na jó olvasást! :*
Névtelen: hát... ez sajnos még nem talált xd :)
Kittus Barabás: nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm :3 a kövi pedig már is itt van :D örülök neki, csak Bloglovin-ról kicsit húzósabb lesz olvasni... ._.
Deni Darling: köszönöm szépen :)
Lili: hát persze, ez így jó :3 milyen reklám? xdd te hülye vagy drágám <3 :'D
Regina Gáspár: köszönöm szépen ^^ itt van a kövi :) xxx <3
Barbara Pistai: mit végree? :D hát majd meglátod :$ itt is van*-*
*Summer*
-Hölgyeké az elsőbbség! - mosolygott Niall, mikor kiálltuk azt a hosszú sort, ami a Funky Buddha bejárata előtt várt a bejutásért. Köszönésképp nyomtam egy puszit a fiú arcára, majd beléptem. Mikor ajkaimat meleg arcára nyomtam, valami furcsa érzés járta át a testem, mintha mindent újra és újra élnénk. Mint két szerelmes tinédzser -bár azok vagyunk-, úgy húztuk egymás agyát az este folyamán: apró érintésekkel, másokkal táncolással. Én szomorú voltam, és kimutattam féltékenységemet, mikor egy-egy szerencsés ember a nyakába kapaszkodva táncolt Niallal, s ő ezt direkt élvezte. Ő látszólag féltékeny volt, mikor egy srác a derekamnál fogva húzott magához közelebb, vagy keze lejjebb vándorolt és ez mosolyt csalt az arcomra. Szomorúságát mindig egy pohár alkoholba fojtotta, így én is ezt tettem.
-Táncolunk? - nyújtotta kezét, mikor ott hagyott egy lányt, ugyanis lassabb szám következett. Leborítottam az utolsó csepp alkoholt is a poharamból, majd mosolyogva fogadtam el a kezét. A táncparkett közepére álltunk, kezeimet a nyakán fontam össze, ő pedig derekamba kapaszkodott és közel húzott magához. Egyszerre ringattuk a derekunkat a ritmusra, miközben egymás szemébe mosolyogva figyeltük a másikat. Niall közelebb hajolt és egy puszit nyomott a nyakhajlatomba, mire nevetve temettem fejemet a vállába, mert elpirultam. Ő csak egy elégedett nevetést engedett ki száján, majd még közelebb vont magához és úgy táncoltunk tovább. A következő szám pörgősebb volt, így megfordultam, és háttal Niallnak kezdtem ringatni a csípőmet. Az alkohol tengett a véremben, és nem tudtam volna leállni még akkor sem, ha Ő kéri.. de nem tette, nem kérte, hogy fejezzem be, amit csinálok.
-Gyönyörű vagy... még most is! - húzott közel magához, ágyékát pedig fenekemnek nyomta, mire felszisszentem. Mosolyogva fordultam vissza felé, és a nyakába haraptam.
-Muszáj ezt itt? - nevettem el magam, mire nemet intett a fejével, s a tömegen áthúzva mentünk el a bejáratig. Mivel már mind a ketten nagyon sokat ittunk, így gyalog indultunk el Niall saját lakosztályára, miközben beszélgettünk a külön töltött 8 hónapról. Rájőve, hogy nagyon megbántottam őt azzal, hogy eljöttem, megbántam amit tettem. Rájöttem, hogy hiba volt ott hagyni Niallt egyedül, pedig neki köszönhetem az életemet.
-Sajnálom, hogy ennyire megbántottalak... - suttogtam, de ő csak lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel ment mellettem. Nem szólt semmit, ami kicsit idegörlő volt... fájt, hogy nem reagál arra amit mondok, s rosszul esett érezni, hogy megbántottam. De pár másodperc múlva elillant a gondolatomból a megbánás fájdalma, mikor kezem után nyúlt és rám mosolygott. Amint elértünk a szállodai szobája elé, kinyitotta az ajtót és beengedett rajta. Éppen megszólaltam volna, de nem hagyta, ugyanis becsapta maga mögött az ajtót, és nekinyomva a falnak, megcsókolt.
-Ez vicces volt... - nevette el magát, mire én is nevetésben törtem ki. Józanon nem értettem volna meg, hogy ezen mi olyan vicces, de részegen ez sem érdekelt.
-Tudod mi lenne ennél is viccesebb? - kérdeztem, mire még mindig nevetve felhúzta a szemöldökét. Most én estem ajkainak és én toltam őt a falnak, majd szép lassan levettem róla a pulcsiját. -Ez... ez vicces lenne! - morogtam a fülébe, miközben a hálószoba felé húztam őt magam után. Nevetve bólintott és már ő tolt be a szobájába, egészen az ágyáig, ahova leestem, ő pedig felém mászott. Kezeit a fejem két oldalán támasztotta meg, majd közelebb hajolt és nyakamat kezdte szívni. Közben lábammal lerugdostam egymásról a cipőimet, amik halk koppanással estek a földre. Niall végül elhagyta nyakamat és kibújtatott a szoknyámból, majd végigpuszilta a lábamat, ahol még mindig látszottak a műtét hegei. Amint ledobta a cipőm mellé a textil anyagot, fordítottam helyzetünkön, és ráültem a fiú ágyékára.
-Szent szar... - sziszegte, mikor dudorodó férfiasságát érintettem. Önelégülten vigyorogtam, mint egy idióta, majd levettem a pólóját és a nadrágját is.
*Niall*
Az alkohol túltengett a véremben, és felemésztett, mint valami méreg, aminek hatása rettenetesen lassan következik be, és rettenetesen lassan foszt meg tőled mindent, lassan öl meg. Nem tudtam gondolkozni, mikor Summer kikapcsolta a melltartóját, s elém tárultak tökéletes idomai.
-Ne... nem... nem akarlak.. kihasználni... - morogtam, mikor Summer végigpuszilta felsőtestemet, s ujjait a boxerem szélébe akasztotta. Fejét felkapta és megbánóan pillantott rám. Kezébe vette a mellettem elhelyezkedő takarót és magára tekerte. Az alkohol mintha egy szempillantás alatt mosódott volna ki mindkettőnk szervezetéből.
-Elmehetnék lezuhanyozni? - kérdezte lehajtott fejjel, mire bólintottam, a lány pedig szinte rohant az említett helyiség felé. Féltem, hogy megbántottam őt az elutasítással, de én még szeretem. Nekem nem kell holmi egy éjszaka, ami csak pár órán át tart.. nekem egy életre kell, mely végtelen időt vesz igénybe, amit a másikkal tölthetünk. Felvettem egy pólót, és visszafeküdtem az ágyba, és csak a plafont bámultam a fejem alá tett kezekkel. Gondolkoztam a Summer nélkül eltöltött 8 hónapon, ami számomra a pokolt jelentette, most pedig itt van velem, mégis rosszabb, mintha nem lenne itt, hiszen tudom, hogy már soha nem lehet az enyém. Az ajtó nyitódását hallottam, ahonnan kilépett a lány egy hosszított pólóban, amiben a saját kedvenc felsőmet ismertem fel.
-A szárogatón volt, remélem nem baj! - mutatott a háta mögé, a szárogató felé, mire elmosolyodtam. A póló éppen csak annyit takart tökéletes combjaiból, amennyit kellett, mégis remekül állt neki.
-Dehogy baj.. ez a kedvenc felsőm! - mosolyogtam, majd felültem az ágyra és magam mellé mutattam, kérvén, hogy üljön le mellém. Bólintott és ledobta a törölközőt az egyik fotelba, majd elhelyezkedett mellettem az ágyban, és teljes figyelmét nekem szentelte, mire beszélni kezdtem.
Névtelen: hát... ez sajnos még nem talált xd :)
Kittus Barabás: nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm :3 a kövi pedig már is itt van :D örülök neki, csak Bloglovin-ról kicsit húzósabb lesz olvasni... ._.
Deni Darling: köszönöm szépen :)
Lili: hát persze, ez így jó :3 milyen reklám? xdd te hülye vagy drágám <3 :'D
Regina Gáspár: köszönöm szépen ^^ itt van a kövi :) xxx <3
Barbara Pistai: mit végree? :D hát majd meglátod :$ itt is van*-*
*Summer*
-Hölgyeké az elsőbbség! - mosolygott Niall, mikor kiálltuk azt a hosszú sort, ami a Funky Buddha bejárata előtt várt a bejutásért. Köszönésképp nyomtam egy puszit a fiú arcára, majd beléptem. Mikor ajkaimat meleg arcára nyomtam, valami furcsa érzés járta át a testem, mintha mindent újra és újra élnénk. Mint két szerelmes tinédzser -bár azok vagyunk-, úgy húztuk egymás agyát az este folyamán: apró érintésekkel, másokkal táncolással. Én szomorú voltam, és kimutattam féltékenységemet, mikor egy-egy szerencsés ember a nyakába kapaszkodva táncolt Niallal, s ő ezt direkt élvezte. Ő látszólag féltékeny volt, mikor egy srác a derekamnál fogva húzott magához közelebb, vagy keze lejjebb vándorolt és ez mosolyt csalt az arcomra. Szomorúságát mindig egy pohár alkoholba fojtotta, így én is ezt tettem.
-Táncolunk? - nyújtotta kezét, mikor ott hagyott egy lányt, ugyanis lassabb szám következett. Leborítottam az utolsó csepp alkoholt is a poharamból, majd mosolyogva fogadtam el a kezét. A táncparkett közepére álltunk, kezeimet a nyakán fontam össze, ő pedig derekamba kapaszkodott és közel húzott magához. Egyszerre ringattuk a derekunkat a ritmusra, miközben egymás szemébe mosolyogva figyeltük a másikat. Niall közelebb hajolt és egy puszit nyomott a nyakhajlatomba, mire nevetve temettem fejemet a vállába, mert elpirultam. Ő csak egy elégedett nevetést engedett ki száján, majd még közelebb vont magához és úgy táncoltunk tovább. A következő szám pörgősebb volt, így megfordultam, és háttal Niallnak kezdtem ringatni a csípőmet. Az alkohol tengett a véremben, és nem tudtam volna leállni még akkor sem, ha Ő kéri.. de nem tette, nem kérte, hogy fejezzem be, amit csinálok.
-Gyönyörű vagy... még most is! - húzott közel magához, ágyékát pedig fenekemnek nyomta, mire felszisszentem. Mosolyogva fordultam vissza felé, és a nyakába haraptam.
-Muszáj ezt itt? - nevettem el magam, mire nemet intett a fejével, s a tömegen áthúzva mentünk el a bejáratig. Mivel már mind a ketten nagyon sokat ittunk, így gyalog indultunk el Niall saját lakosztályára, miközben beszélgettünk a külön töltött 8 hónapról. Rájőve, hogy nagyon megbántottam őt azzal, hogy eljöttem, megbántam amit tettem. Rájöttem, hogy hiba volt ott hagyni Niallt egyedül, pedig neki köszönhetem az életemet.
-Sajnálom, hogy ennyire megbántottalak... - suttogtam, de ő csak lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel ment mellettem. Nem szólt semmit, ami kicsit idegörlő volt... fájt, hogy nem reagál arra amit mondok, s rosszul esett érezni, hogy megbántottam. De pár másodperc múlva elillant a gondolatomból a megbánás fájdalma, mikor kezem után nyúlt és rám mosolygott. Amint elértünk a szállodai szobája elé, kinyitotta az ajtót és beengedett rajta. Éppen megszólaltam volna, de nem hagyta, ugyanis becsapta maga mögött az ajtót, és nekinyomva a falnak, megcsókolt.
-Ez vicces volt... - nevette el magát, mire én is nevetésben törtem ki. Józanon nem értettem volna meg, hogy ezen mi olyan vicces, de részegen ez sem érdekelt.
-Tudod mi lenne ennél is viccesebb? - kérdeztem, mire még mindig nevetve felhúzta a szemöldökét. Most én estem ajkainak és én toltam őt a falnak, majd szép lassan levettem róla a pulcsiját. -Ez... ez vicces lenne! - morogtam a fülébe, miközben a hálószoba felé húztam őt magam után. Nevetve bólintott és már ő tolt be a szobájába, egészen az ágyáig, ahova leestem, ő pedig felém mászott. Kezeit a fejem két oldalán támasztotta meg, majd közelebb hajolt és nyakamat kezdte szívni. Közben lábammal lerugdostam egymásról a cipőimet, amik halk koppanással estek a földre. Niall végül elhagyta nyakamat és kibújtatott a szoknyámból, majd végigpuszilta a lábamat, ahol még mindig látszottak a műtét hegei. Amint ledobta a cipőm mellé a textil anyagot, fordítottam helyzetünkön, és ráültem a fiú ágyékára.
-Szent szar... - sziszegte, mikor dudorodó férfiasságát érintettem. Önelégülten vigyorogtam, mint egy idióta, majd levettem a pólóját és a nadrágját is.
*Niall*
Az alkohol túltengett a véremben, és felemésztett, mint valami méreg, aminek hatása rettenetesen lassan következik be, és rettenetesen lassan foszt meg tőled mindent, lassan öl meg. Nem tudtam gondolkozni, mikor Summer kikapcsolta a melltartóját, s elém tárultak tökéletes idomai.
-Ne... nem... nem akarlak.. kihasználni... - morogtam, mikor Summer végigpuszilta felsőtestemet, s ujjait a boxerem szélébe akasztotta. Fejét felkapta és megbánóan pillantott rám. Kezébe vette a mellettem elhelyezkedő takarót és magára tekerte. Az alkohol mintha egy szempillantás alatt mosódott volna ki mindkettőnk szervezetéből.
-Elmehetnék lezuhanyozni? - kérdezte lehajtott fejjel, mire bólintottam, a lány pedig szinte rohant az említett helyiség felé. Féltem, hogy megbántottam őt az elutasítással, de én még szeretem. Nekem nem kell holmi egy éjszaka, ami csak pár órán át tart.. nekem egy életre kell, mely végtelen időt vesz igénybe, amit a másikkal tölthetünk. Felvettem egy pólót, és visszafeküdtem az ágyba, és csak a plafont bámultam a fejem alá tett kezekkel. Gondolkoztam a Summer nélkül eltöltött 8 hónapon, ami számomra a pokolt jelentette, most pedig itt van velem, mégis rosszabb, mintha nem lenne itt, hiszen tudom, hogy már soha nem lehet az enyém. Az ajtó nyitódását hallottam, ahonnan kilépett a lány egy hosszított pólóban, amiben a saját kedvenc felsőmet ismertem fel.
-A szárogatón volt, remélem nem baj! - mutatott a háta mögé, a szárogató felé, mire elmosolyodtam. A póló éppen csak annyit takart tökéletes combjaiból, amennyit kellett, mégis remekül állt neki.
-Dehogy baj.. ez a kedvenc felsőm! - mosolyogtam, majd felültem az ágyra és magam mellé mutattam, kérvén, hogy üljön le mellém. Bólintott és ledobta a törölközőt az egyik fotelba, majd elhelyezkedett mellettem az ágyban, és teljes figyelmét nekem szentelte, mire beszélni kezdtem.
2013. június 28., péntek
40. fejezet - his voice, his smile
Hali! :3 tudom, hogy a szokottnál korábban érkeztem, de ma nem leszek itthon, így csak most tudtam meghozni a 40. fejezetet :) ez sem a legizgalmasabb részek közé tartozik, de úgy gondolom, hogy a kiteljesedéshez ilyen is kell :D szóval akkor jó olvasást! :*
Deni Darling: köszönöm szépen :)
Barbara Pistai: hát az még egy kicsit messze van, de reménykedjünk azért benne :D hát az az igazság, hogy ez nem lesz egy nagy mű... igazából csak szóban lesz benne, esetleg az utolsó részben lesz jelenték teljes szerepe :3 itt van *-*
Névtelen: uuuu! nem éppen... xd még egy kicsit halogassuk azt... :) köszönöm Reni ^^
Névtelen: köszönöm :)) persze :$ igazából megírnom ugyanitt kell.. nektek kell eldönteni, hogy olvassátok-e, ugyanis ez csak Bloglovin-on keresztül fog majd menni... bár nem értem mi értelme van, ugyanis itt fog megjelenni az olvasnivaló ugyanúgy... -.-
Kittus Barabás: köszönöm! :3 és igen, természetesen folytatom az írást, ha lesz rá még vevő :3
Kingucy Tomlinson: hát szerintem még ez is unalmas lesz.. xd neked minden nagy dolog :$ miféle őrült? miért szidod magad ember? xd köszönöm :DD <3
*Summer*
-Miért nem mondtad előbb, hogy te vagy az? - rántott magához Louis, akinek ajtót nyitottam. Vagyis mindenki az ajtóban állt, de Louis volt az első aki reagált. Nevetve toltam el magamtól, majd egy puszit nyomtam az arcára és a fülébe suttogtam:
-Rejtély vagyok... - mosolyodtam el, majd szóltam Georgenak, hogy mehetünk és már be is ültünk a fiúk kocsijába. Niallal szemben ültem, ugyanis itt egymással szembe fordított ülések voltak. Volt, mikor ő nézett rám, volt, mikor én rá. Amikor egyszerre pillantottunk a másik felé, egyből elkaptuk a tekintetünket, nehogy bármelyikünk is észrevegye. Egy ideig vicces játék volt, majd frusztrálni kezdett, hogy nem ölelhetem meg csak úgy, nem csókolhatom meg, és nem mondhatom el neki ezerszer egy nap, hogy szeretem. Nem tehetem, hiszen ő nem az enyém... nem is lesz már soha.
-Megérkeztünk! - kiáltott Niall, majd egyből kiugrott a kocsiból, kezeit pedig nekem nyújtotta, segíteni akart kiszállni. Elmosolyodtam és kezemet az övéibe helyeztem, így léptem ki az autó ajtaján. Kint már elég sötét volt, a tűz pedig már égett egy elhagyatottabb partszakaszon. Rengeteg rönk helyezkedett el az égő láng körül, melyekre le tudtunk ülni. Liam kivette a kocsi hátuljából a pillecukrot, ami meg fogunk sütni, Niall pedig a gitárját hozta ki.
-Szerintem kezdhetünk sütni! - mosolyogtam, mikor mindenki kényelmes helyet talált egy-egy farönkön. Én Georgeval ültem egy rönkön, ugyanis az egy nagyon széles fa maradványa lehetett. Megbontottunk több zacskó pillecukrot is és sütni kezdtük.
Deni Darling: köszönöm szépen :)
Barbara Pistai: hát az még egy kicsit messze van, de reménykedjünk azért benne :D hát az az igazság, hogy ez nem lesz egy nagy mű... igazából csak szóban lesz benne, esetleg az utolsó részben lesz jelenték teljes szerepe :3 itt van *-*
Névtelen: uuuu! nem éppen... xd még egy kicsit halogassuk azt... :) köszönöm Reni ^^
Névtelen: köszönöm :)) persze :$ igazából megírnom ugyanitt kell.. nektek kell eldönteni, hogy olvassátok-e, ugyanis ez csak Bloglovin-on keresztül fog majd menni... bár nem értem mi értelme van, ugyanis itt fog megjelenni az olvasnivaló ugyanúgy... -.-
Kittus Barabás: köszönöm! :3 és igen, természetesen folytatom az írást, ha lesz rá még vevő :3
Kingucy Tomlinson: hát szerintem még ez is unalmas lesz.. xd neked minden nagy dolog :$ miféle őrült? miért szidod magad ember? xd köszönöm :DD <3
*Summer*
-Miért nem mondtad előbb, hogy te vagy az? - rántott magához Louis, akinek ajtót nyitottam. Vagyis mindenki az ajtóban állt, de Louis volt az első aki reagált. Nevetve toltam el magamtól, majd egy puszit nyomtam az arcára és a fülébe suttogtam:
-Rejtély vagyok... - mosolyodtam el, majd szóltam Georgenak, hogy mehetünk és már be is ültünk a fiúk kocsijába. Niallal szemben ültem, ugyanis itt egymással szembe fordított ülések voltak. Volt, mikor ő nézett rám, volt, mikor én rá. Amikor egyszerre pillantottunk a másik felé, egyből elkaptuk a tekintetünket, nehogy bármelyikünk is észrevegye. Egy ideig vicces játék volt, majd frusztrálni kezdett, hogy nem ölelhetem meg csak úgy, nem csókolhatom meg, és nem mondhatom el neki ezerszer egy nap, hogy szeretem. Nem tehetem, hiszen ő nem az enyém... nem is lesz már soha.
-Megérkeztünk! - kiáltott Niall, majd egyből kiugrott a kocsiból, kezeit pedig nekem nyújtotta, segíteni akart kiszállni. Elmosolyodtam és kezemet az övéibe helyeztem, így léptem ki az autó ajtaján. Kint már elég sötét volt, a tűz pedig már égett egy elhagyatottabb partszakaszon. Rengeteg rönk helyezkedett el az égő láng körül, melyekre le tudtunk ülni. Liam kivette a kocsi hátuljából a pillecukrot, ami meg fogunk sütni, Niall pedig a gitárját hozta ki.
-Szerintem kezdhetünk sütni! - mosolyogtam, mikor mindenki kényelmes helyet talált egy-egy farönkön. Én Georgeval ültem egy rönkön, ugyanis az egy nagyon széles fa maradványa lehetett. Megbontottunk több zacskó pillecukrot is és sütni kezdtük.
******
-Nagyon fázol? - kérdezte George a fülemhez hajolva, ugyanis elég hideg volt és így is már egy pokróc volt kettőnkre terítve. Egy apró puszit nyomott a fülem mögé, mire felkuncogtam, de hirtelen valami miatt előre néztem.
Niall szúrós szemekkel meredt ránk, majd mikor észrevette a tekintetemet, inkább oldalra fordult és kezébe vette a gitárját. Mindenki a fiúra emelte a tekintetét, aki lassan kezdte el pengetni a húrokat, majd halkan dúdolni kezdett, végül elkezdte énekelni a Moments-et. Az a hang, amit mindig is imádtam. Az a hang, ami oly csilingelő, mint egy csengő, amit egy-egy vacsora előtt ráznak meg az előkelőségek. Az a hang, ami Niall Horan torkából szalad ki, amikor egy hangot is kiejt a száján... csodálatos volt. Miután egyedül elénekelte a közös számukat, a fiúk elismerően mosolyogtak, én pedig egy hatalmas mosolyt küldtem felé, mire viszonozta a kedvességemet. Akkor éreztem egyfajta bizsergést, egyfajta reményt... még van esély?
*Niall*
Az a mosoly, amibe beleszerettem. Az a mosoly, amit mindig is úgy imádtam. Az a mosoly, ami mindenkinek az arcára egy percnyi boldogságot varázsol. Az a mosoly, ami az övé, és nem másé. Az a mosoly elképesztő. Mindig imádtam, ha az emberek mosolyognak, de amikor Summer mosolygott őszintén, az felbecsülhetetlen volt.
-Mennünk kéne... - szorította megint magához George a lányt, ugyanis látszólag eléggé vacogott. Elmosolyodtam, mikor Summer szorosan hozzábújt barátjához, bár tudtam, hogy semmi nincs köztük, mégis egy kicsit féltékeny voltam. Mégsem én ülök ott mellette és ölelem magamhoz, és óvom a hidegtől... hanem George.
-Én még maradok! - mondtuk ki egyszerre Summerel, mire mindenki felnevetett, mi ketten pedig kicsit elpirultunk. Louis eloltotta a tüzet, míg Liam próbált megszólalni a hangos hahotázásból.
-Akkor ti ketten maradtok, mi viszont megyünk... - mindenki bólintott, majd percekkel később már csak ketten ültünk egymással szemben a sötétben, s nem szóltunk semmit, csak mosolyogva figyeltük a másikat. Én gyönyörködtem a lányban, hogy még így is milyen gyönyörű, ő pedig csak mosolygott.
-Hihetetlen, hogy mennyit változtál.. egyre gyönyörűbb leszel! - nevettem fel, miközben felálltam és közelebb mentem hozzá. Mikor a farönkhöz értem, ő is felállt, és egy "köszi.." -t formált a szájával, majd megölelt. Váratlanul ért meleg ölelése, mely érezhetőleg sok szeretettel volt teli, mégis visszaöleltem és szorosan húztam magamhoz. Még csak este 10 óra volt, így ugrott be egy nagyon jó ötletem. Eltoltam magamtól és mosolyogva szólaltam meg. -Menjünk el bulizni! - ajánlottam, mire végignézett magán. Ruhája alkalomhoz illő volt, ugyanis egy tütüt viselt, melynek a teteje testhez simuló és fekete, az alja pedig rózsaszín és rövid volt.
-Legyen! - egyezett bele, mire mosolyogva ültünk be a kocsiba, ugyanis két kocsival jöttünk, így az egyik itt maradt. 20 csendes perccel később a Funky Buddha nevű szórakozó helyen kötöttünk ki, s előre féltem, hátha valami baj lesz közöttünk... nem éppen tévedtem sokat.
Niall szúrós szemekkel meredt ránk, majd mikor észrevette a tekintetemet, inkább oldalra fordult és kezébe vette a gitárját. Mindenki a fiúra emelte a tekintetét, aki lassan kezdte el pengetni a húrokat, majd halkan dúdolni kezdett, végül elkezdte énekelni a Moments-et. Az a hang, amit mindig is imádtam. Az a hang, ami oly csilingelő, mint egy csengő, amit egy-egy vacsora előtt ráznak meg az előkelőségek. Az a hang, ami Niall Horan torkából szalad ki, amikor egy hangot is kiejt a száján... csodálatos volt. Miután egyedül elénekelte a közös számukat, a fiúk elismerően mosolyogtak, én pedig egy hatalmas mosolyt küldtem felé, mire viszonozta a kedvességemet. Akkor éreztem egyfajta bizsergést, egyfajta reményt... még van esély?
*Niall*
Az a mosoly, amibe beleszerettem. Az a mosoly, amit mindig is úgy imádtam. Az a mosoly, ami mindenkinek az arcára egy percnyi boldogságot varázsol. Az a mosoly, ami az övé, és nem másé. Az a mosoly elképesztő. Mindig imádtam, ha az emberek mosolyognak, de amikor Summer mosolygott őszintén, az felbecsülhetetlen volt.
-Mennünk kéne... - szorította megint magához George a lányt, ugyanis látszólag eléggé vacogott. Elmosolyodtam, mikor Summer szorosan hozzábújt barátjához, bár tudtam, hogy semmi nincs köztük, mégis egy kicsit féltékeny voltam. Mégsem én ülök ott mellette és ölelem magamhoz, és óvom a hidegtől... hanem George.
-Én még maradok! - mondtuk ki egyszerre Summerel, mire mindenki felnevetett, mi ketten pedig kicsit elpirultunk. Louis eloltotta a tüzet, míg Liam próbált megszólalni a hangos hahotázásból.
-Akkor ti ketten maradtok, mi viszont megyünk... - mindenki bólintott, majd percekkel később már csak ketten ültünk egymással szemben a sötétben, s nem szóltunk semmit, csak mosolyogva figyeltük a másikat. Én gyönyörködtem a lányban, hogy még így is milyen gyönyörű, ő pedig csak mosolygott.
-Hihetetlen, hogy mennyit változtál.. egyre gyönyörűbb leszel! - nevettem fel, miközben felálltam és közelebb mentem hozzá. Mikor a farönkhöz értem, ő is felállt, és egy "köszi.." -t formált a szájával, majd megölelt. Váratlanul ért meleg ölelése, mely érezhetőleg sok szeretettel volt teli, mégis visszaöleltem és szorosan húztam magamhoz. Még csak este 10 óra volt, így ugrott be egy nagyon jó ötletem. Eltoltam magamtól és mosolyogva szólaltam meg. -Menjünk el bulizni! - ajánlottam, mire végignézett magán. Ruhája alkalomhoz illő volt, ugyanis egy tütüt viselt, melynek a teteje testhez simuló és fekete, az alja pedig rózsaszín és rövid volt.
-Legyen! - egyezett bele, mire mosolyogva ültünk be a kocsiba, ugyanis két kocsival jöttünk, így az egyik itt maradt. 20 csendes perccel később a Funky Buddha nevű szórakozó helyen kötöttünk ki, s előre féltem, hátha valami baj lesz közöttünk... nem éppen tévedtem sokat.
2013. június 26., szerda
39. fejezet - ha szeretnél...
Sziasztok! :) meghoztam a 39. fejezetet, és csak néztem, hogy ilyen hamar összegyűlt az a sok komment :3 hihetetlenek vagytok ^^ ez egy kicsit unalmas rész lett, mert összekötő fejezet a következő, fontos részekhez :) na de nem is kertelek itt sokat, jó olvasást! :*
ui.: itt is köszönöm Grétának, hogy kitette az ezelőtti részt! :*
ui2.: Lili komi válaszában a kiemelt, piros részt MINDENKI olvassa el a SAJÁT ÉRDEKÉBEN! :)
Lili: szia miaa :D xd te megkomolyodni? soha nem fogsz.... :$ köszönöm <3 és megpróbáltam elmagyarázni fb-n, de akkor a lényeg: július 1-jén, szombaton, ha belépsz a Blogger-be, akkor nem lesznek meg a feliratkozóid, ezért kell minden olvasónak és minden írónak Bloglovin-t csinálni, hogy tudják követni a blogod:) ha ezt megcsinálták, akkor csak rá kell keresnetek a blog címére amit olvasni akartok, és ott rákattintani a 'follow' gombra :D ott kihozza a frissítéseket és ugyanitt megnyitja :) ennyi :D köszönöm, itt a kövi :$
Névtelen: ejj te, ez direkt így van :D attól függ.. ha levágatod a hajad, az arcod lehet, hogy kerekebbnek esetleg vékonyabban látszik :) köszönöm Reni :3
Barbara Pistai: köszönöm :3 én pedig szeretek meglepetést okozni ^^ itt is van *-*
Flóra Emődi: nee xdd :D mekkora fordulat, mi? :) köszönöm :$ itt van :D
Deni Darling: sajnálom, ne haragudj :c itt is van :)
Regina Gáspár: köszönöm :$ majd hamarosan meglátod mi lesz itt :D itt is van xxx <3
Kingucy Tomlinson: ugye? :) te meg a gondolkozás... <3 xdd köszönöm szépen, de annyira nem lehet jó :) szóval így akart lenni: (normális vagyok)? xddd (én is ám...) köszönöm szépen, meg is hoztam hamar a részt ^^ <3
*Niall*
Nem tudtam egy szót sem szólni. Nem tudtam mit kezdeni a felém nyújtott kézzel. Ő lenne az... tényleg Ő? Ezért volt ismerős az az ábrázat, az a mosoly, az a hang és nevetés.
-Miért mentél el? - kérdeztem ridegen, mire sóhajtva vette el a kezét. Pár pillanatig nem is szólt semmit, és nekem ez a pár pillanat napoknak tűnt. Napoknak, mikor nem hallhatom a hangját, a nevetését.
-Te is tudod Niall... a sok szeretet, amit nekem adsz! Nem érdemlem meg.. hát nem érted? Az életemet mentetted meg! Nincs erre elég hála.. - suttogta, mire felemeltem a fejemet és megfogtam a kezét.
-Nekem az lenne a hála, ha szeretnél! - néztem mélyen a szemébe, ahonnan az első könnycsepp útnak indult, s leszánkázott a lány arcáról, mint télen a kisgyerekekkel teli szánkó a hódombról.
-Szeretlek Niall, de akkor sem lehetünk együtt.. neked egy jobb lány kell! - törölte le könnyeit, majd közelebb hajolt és egy apró puszit nyomott a számra, majd felállt és kifutott a szoba ajtaján, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Valóban Summer volt... de nekem mit kellene tennem? Keressem őt, vagy próbáljam meg elfelejteni? De az nem menne...
*Summer*
Napokkal később sem keresett Niall, amiért hálás vagyok neki. Reménykedem benne, hogy már nincsenek New York-ban.
-Éééééééééés... hogy csókol? - nevette el magát Jo. Nálunk üldögéltünk a kanapén, ugyanis George nincs itthon, mert valamilyen próbájuk van a bandával. Elmeséltem barátnőmnek minden egyes kis apró részletet arról, hogy elmondtam az igazat Niallnek. Én is elnevettem magam, majd felidéztem az első csókunkat, ami kicsit elhamarkodott volt az első randin.
-Imádom a csókját... olyan édes. - nevettem fel a végére, látva, hogy Jo mindjárt röhögni kezd. Ekkor megcsörrent a telefonom, ami az éjjeliszekrényen volt.
-Ki az? - bújt a képernyőre a barátnőm, mire felnevettem.
-Louis, de nem tudom mit akarhat! - gondolkoztam el pár percre, majd felálltam a kanapéról és elsétáltam a nappaliból a saját szobámba, végül pedig felvettem a még mindig csörgő telefont.
-Szia Louis! - köszöntem. Tudtam, hogy azért keres, mert Niall és Harry a többieket is beavatták arról, hogy ki vagyok valójában, de ez egy cseppet sem aggasztott.
-Szia Summer.. itt vagyunk mind az öten, és tudjuk a titkod! - mondta Louis és egy ördögi nevetést csapott a végére, mire felnevettem.
-Mit szeretnél Lou? - kérdeztem mosolyogva, mire hatalmas nevetés hangzott a vonal másik végéről és egy hatalmas kiabálás: Superman is here! Elnevettem magam és továbbra is vártam a választ, de nem Louis szólalt meg.
-Szia, Niall vagyok. Csak azt akartuk kérdezni, hogy este nem jössz-e el velünk a partra tüzet rakni? - hallottam a fiú hangján, hogy mosolyog, és azt hiszem kiverte a fejéből a tegnapi dolgokat. Elgondolkoztam pár percig, majd belementem a dologba azzal a feltétellel, hogy George is ott lehet. Erre már a többiek is visszajöttek és végül, közös megegyezés alapján beleegyeztek.
-Akkor majd megyünk értetek, szia Summer! - köszöntek egyszerre a fiúk, és meg sem várva a válaszomat, letették a telefont. Visszamentem Johoz, aki nem sokkal később haza is ment, George pedig megjött, így közöltem vele az esti tervünk, majd nekiálltunk öltözködni és vártuk a fiúkat.
ui.: itt is köszönöm Grétának, hogy kitette az ezelőtti részt! :*
ui2.: Lili komi válaszában a kiemelt, piros részt MINDENKI olvassa el a SAJÁT ÉRDEKÉBEN! :)
Lili: szia miaa :D xd te megkomolyodni? soha nem fogsz.... :$ köszönöm <3 és megpróbáltam elmagyarázni fb-n, de akkor a lényeg: július 1-jén, szombaton, ha belépsz a Blogger-be, akkor nem lesznek meg a feliratkozóid, ezért kell minden olvasónak és minden írónak Bloglovin-t csinálni, hogy tudják követni a blogod:) ha ezt megcsinálták, akkor csak rá kell keresnetek a blog címére amit olvasni akartok, és ott rákattintani a 'follow' gombra :D ott kihozza a frissítéseket és ugyanitt megnyitja :) ennyi :D köszönöm, itt a kövi :$
Névtelen: ejj te, ez direkt így van :D attól függ.. ha levágatod a hajad, az arcod lehet, hogy kerekebbnek esetleg vékonyabban látszik :) köszönöm Reni :3
Barbara Pistai: köszönöm :3 én pedig szeretek meglepetést okozni ^^ itt is van *-*
Flóra Emődi: nee xdd :D mekkora fordulat, mi? :) köszönöm :$ itt van :D
Deni Darling: sajnálom, ne haragudj :c itt is van :)
Regina Gáspár: köszönöm :$ majd hamarosan meglátod mi lesz itt :D itt is van xxx <3
Kingucy Tomlinson: ugye? :) te meg a gondolkozás... <3 xdd köszönöm szépen, de annyira nem lehet jó :) szóval így akart lenni: (normális vagyok)? xddd (én is ám...) köszönöm szépen, meg is hoztam hamar a részt ^^ <3
*Niall*
Nem tudtam egy szót sem szólni. Nem tudtam mit kezdeni a felém nyújtott kézzel. Ő lenne az... tényleg Ő? Ezért volt ismerős az az ábrázat, az a mosoly, az a hang és nevetés.
-Miért mentél el? - kérdeztem ridegen, mire sóhajtva vette el a kezét. Pár pillanatig nem is szólt semmit, és nekem ez a pár pillanat napoknak tűnt. Napoknak, mikor nem hallhatom a hangját, a nevetését.
-Te is tudod Niall... a sok szeretet, amit nekem adsz! Nem érdemlem meg.. hát nem érted? Az életemet mentetted meg! Nincs erre elég hála.. - suttogta, mire felemeltem a fejemet és megfogtam a kezét.
-Nekem az lenne a hála, ha szeretnél! - néztem mélyen a szemébe, ahonnan az első könnycsepp útnak indult, s leszánkázott a lány arcáról, mint télen a kisgyerekekkel teli szánkó a hódombról.
-Szeretlek Niall, de akkor sem lehetünk együtt.. neked egy jobb lány kell! - törölte le könnyeit, majd közelebb hajolt és egy apró puszit nyomott a számra, majd felállt és kifutott a szoba ajtaján, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Valóban Summer volt... de nekem mit kellene tennem? Keressem őt, vagy próbáljam meg elfelejteni? De az nem menne...
*Summer*
Napokkal később sem keresett Niall, amiért hálás vagyok neki. Reménykedem benne, hogy már nincsenek New York-ban.
-Éééééééééés... hogy csókol? - nevette el magát Jo. Nálunk üldögéltünk a kanapén, ugyanis George nincs itthon, mert valamilyen próbájuk van a bandával. Elmeséltem barátnőmnek minden egyes kis apró részletet arról, hogy elmondtam az igazat Niallnek. Én is elnevettem magam, majd felidéztem az első csókunkat, ami kicsit elhamarkodott volt az első randin.
-Imádom a csókját... olyan édes. - nevettem fel a végére, látva, hogy Jo mindjárt röhögni kezd. Ekkor megcsörrent a telefonom, ami az éjjeliszekrényen volt.
-Ki az? - bújt a képernyőre a barátnőm, mire felnevettem.
-Louis, de nem tudom mit akarhat! - gondolkoztam el pár percre, majd felálltam a kanapéról és elsétáltam a nappaliból a saját szobámba, végül pedig felvettem a még mindig csörgő telefont.
-Szia Louis! - köszöntem. Tudtam, hogy azért keres, mert Niall és Harry a többieket is beavatták arról, hogy ki vagyok valójában, de ez egy cseppet sem aggasztott.
-Szia Summer.. itt vagyunk mind az öten, és tudjuk a titkod! - mondta Louis és egy ördögi nevetést csapott a végére, mire felnevettem.
-Mit szeretnél Lou? - kérdeztem mosolyogva, mire hatalmas nevetés hangzott a vonal másik végéről és egy hatalmas kiabálás: Superman is here! Elnevettem magam és továbbra is vártam a választ, de nem Louis szólalt meg.
-Szia, Niall vagyok. Csak azt akartuk kérdezni, hogy este nem jössz-e el velünk a partra tüzet rakni? - hallottam a fiú hangján, hogy mosolyog, és azt hiszem kiverte a fejéből a tegnapi dolgokat. Elgondolkoztam pár percig, majd belementem a dologba azzal a feltétellel, hogy George is ott lehet. Erre már a többiek is visszajöttek és végül, közös megegyezés alapján beleegyeztek.
-Akkor majd megyünk értetek, szia Summer! - köszöntek egyszerre a fiúk, és meg sem várva a válaszomat, letették a telefont. Visszamentem Johoz, aki nem sokkal később haza is ment, George pedig megjött, így közöltem vele az esti tervünk, majd nekiálltunk öltözködni és vártuk a fiúkat.
2013. június 24., hétfő
38. fejezet - nem kell jobb, nekem Ő kell!
Sziasztok! :) Mint az ezelőtti rész elején megtudtátok a blog írója költözésen megy keresztül. Épp ezért engem kért meg, hogy a már meg írt részt kitegyem illetve válaszoljak az érkezett kommentekre. Megpróbálok hasonlóan képen választ adni, ahogy ő is tenné. Jó olvasást:*
Dendi Darling: Igyekeztem :) Köszii a komid:*
Barbara Pistai: Köszönöm :) Semmi baj a kifejezésért, és itt is a kövi:*
Kingucy Tomlinson: Itt is a folytatás. Nem baj az. Lényeg, hogy bele tudod élni magad. Köszönöm <3
Flóra Emődi: Köszönöm:*
Névtelen: Direkt úgy lett megírva, hogy Niall nem ismeri meg, de ebben a részben megtudod miért. Köszönöm:*
*Summer*
Csak álltam megdermedve, mint aki szólni sem tud. Abban a helyzetben tényleg nem tudtam egy szót sem kipréselni a számon, bár meg akartam védeni magam, de nem tudtam még egyszer hazudni neki.
-Miből jöttél? - kérdeztem végül egy nagy sóhaj kíséretében, mely feladásnak bizonyult. Harry még mindig csak mosolygott magában, mint egy idióta, majd kisvártatva megszólalt.
-A nevetésed, a mosolyod... a hangod! - nevetése halvány, fakó mosolyra húzódott. Két kérdés terjengett csak bennem, melyek szinte felemésztettek, s választ nem is várhattam rá: ennyire felismerhető volnék? De akkor Niall miért nem ismert meg?
-Elfelejtett már? - eszméltem fel hirtelen, mire Harry szomorúan hajtotta le a fejét és nemet intett.
-Bár elfelejtett volna... az élete romokban hever, semmi életkedve nincs! - suttogta halkan. Nem tudtam mit kellene tennem, de azt tudtam, hogy nekem kell cselekednem. Én hagytam ott, így nekem kell kimentenem az életkedvét a csávából.
-Mit csináljak? - meredtem magam elé a legnagyobb kérdéssel, melyet most feltudnék tenni. Harry csak széttárta kezeit, jelezve, hogy nem tudja mit kéne tennem. Sóhajtva öleltem meg a fiút, aki először meglepődött, majd visszaölelt.
-Azt hiszem mennem kell... neked pedig beszélni Niallal! - kacsintott, majd intett egy utolsót és kilépett az üzlet ajtaján. Beszélnem? Miről? Mondjam el neki, hogy én vagyok az? És mégis hogyan? Sóhajtva kaptam fel a táskámat, amibe beledobáltam a cuccaimat, majd menni készültem, de megláttam egy telefont az asztalon, ami nem az enyém. Közelebb mentem, és akkor jöttem rá, hogy ez valószínűleg Niall telefonja, hiszen egy régi közös képünk van a hátterén. Feleszmélve a meglepettségből, siettem bezárni a szalont, s egyből elindultam a Louisiana hotel felé, ahol a fiúk szálltak meg. Ezt a fontos adatot még Zayn kotyogta ki, és szerencsére nincs messze a szálloda sem, így tíz perc múlva már ott is voltam.
-Jó napot kívánok, Niall Horant keresem! - mosolyogtam kedvesen és próbáltam nem úgy kinézni, mint egy őrült rajongó, és féltem, hogy nem engednek be. De a recepciós egy kedves, korombeli lány lehetett, hiszen megmondta a fiú szobaszámát, ami a hetvenhetes volt. Mikor elértem az ajtóig, nagy levegőt vettem és bekopogtam. Szerencsémre, vagy éppen nem szerencsémre, de Niall nyitott ajtót.
-Szia! Ne haragudj, de ezt ott hagytad a fodrászatban. - nyújtottam a kezébe a telefont, ami éppen ekkor csörrent meg, és megjelent a képernyőn egy üzenet, ami még nagyjából el tudtam olvasni.
"Drágám... felejtsd már el őt! Az az álom nem jel volt, hanem csak egy álom...!"
Nem tudtam kiről lehet szó, de nem is gondolkoztam ezen sokáig. Már épp köszönni akartam, de Niall előbb szólalt meg.
-Gyere be egy kicsit, ha már fáradtál visszahozni a telefonom. - nyitotta ki mosolyogva előttem az ajtót. Ellenkeztem volna, de kezemet megfogva húzott beljebb, mikor látta, hogy nem vagyok biztos a bemenetel szándékában.
*Niall*
-Szereted még? - kérdezte Summer. Furcsa volt vele beszélgetni, valami olyasmi fogott el, mint a hiányérzet és a mérhetetlen fájdalom.
-... nagyon is. - suttogtam halkan, majd lehajtottam a fejem. A lány a kezemre tette apró kezeit, és végig simított a karomon. Összerezzentem érintése miatt és hirtelen felé kaptam a tekintetem.
-Hidd el, hogy találsz nála jobb lányt! - mosolygott őszintén, mire megráztam a fejem.
-Nem kell jobb, nekem Ő kell! - erősködtem, mire nagy meglepődést láttam rajta. Mintha végigvezetett volna minden lehetséges reakciót arra, amit mondani fog, mintha egy mérföldkő esett volna át a szívén, úgy fehéredett ki arca.
-Hadd mutatkozzam be még egyszer Niall! A nevem Summer Smiht... az a Summer Smith! - nyújtotta felém a kezét, én pedig lefagytam... az a Summer Smith?
Dendi Darling: Igyekeztem :) Köszii a komid:*
Barbara Pistai: Köszönöm :) Semmi baj a kifejezésért, és itt is a kövi:*
Kingucy Tomlinson: Itt is a folytatás. Nem baj az. Lényeg, hogy bele tudod élni magad. Köszönöm <3
Flóra Emődi: Köszönöm:*
Névtelen: Direkt úgy lett megírva, hogy Niall nem ismeri meg, de ebben a részben megtudod miért. Köszönöm:*
*Summer*
Csak álltam megdermedve, mint aki szólni sem tud. Abban a helyzetben tényleg nem tudtam egy szót sem kipréselni a számon, bár meg akartam védeni magam, de nem tudtam még egyszer hazudni neki.
-Miből jöttél? - kérdeztem végül egy nagy sóhaj kíséretében, mely feladásnak bizonyult. Harry még mindig csak mosolygott magában, mint egy idióta, majd kisvártatva megszólalt.
-A nevetésed, a mosolyod... a hangod! - nevetése halvány, fakó mosolyra húzódott. Két kérdés terjengett csak bennem, melyek szinte felemésztettek, s választ nem is várhattam rá: ennyire felismerhető volnék? De akkor Niall miért nem ismert meg?
-Elfelejtett már? - eszméltem fel hirtelen, mire Harry szomorúan hajtotta le a fejét és nemet intett.
-Bár elfelejtett volna... az élete romokban hever, semmi életkedve nincs! - suttogta halkan. Nem tudtam mit kellene tennem, de azt tudtam, hogy nekem kell cselekednem. Én hagytam ott, így nekem kell kimentenem az életkedvét a csávából.
-Mit csináljak? - meredtem magam elé a legnagyobb kérdéssel, melyet most feltudnék tenni. Harry csak széttárta kezeit, jelezve, hogy nem tudja mit kéne tennem. Sóhajtva öleltem meg a fiút, aki először meglepődött, majd visszaölelt.
-Azt hiszem mennem kell... neked pedig beszélni Niallal! - kacsintott, majd intett egy utolsót és kilépett az üzlet ajtaján. Beszélnem? Miről? Mondjam el neki, hogy én vagyok az? És mégis hogyan? Sóhajtva kaptam fel a táskámat, amibe beledobáltam a cuccaimat, majd menni készültem, de megláttam egy telefont az asztalon, ami nem az enyém. Közelebb mentem, és akkor jöttem rá, hogy ez valószínűleg Niall telefonja, hiszen egy régi közös képünk van a hátterén. Feleszmélve a meglepettségből, siettem bezárni a szalont, s egyből elindultam a Louisiana hotel felé, ahol a fiúk szálltak meg. Ezt a fontos adatot még Zayn kotyogta ki, és szerencsére nincs messze a szálloda sem, így tíz perc múlva már ott is voltam.
-Jó napot kívánok, Niall Horant keresem! - mosolyogtam kedvesen és próbáltam nem úgy kinézni, mint egy őrült rajongó, és féltem, hogy nem engednek be. De a recepciós egy kedves, korombeli lány lehetett, hiszen megmondta a fiú szobaszámát, ami a hetvenhetes volt. Mikor elértem az ajtóig, nagy levegőt vettem és bekopogtam. Szerencsémre, vagy éppen nem szerencsémre, de Niall nyitott ajtót.
-Szia! Ne haragudj, de ezt ott hagytad a fodrászatban. - nyújtottam a kezébe a telefont, ami éppen ekkor csörrent meg, és megjelent a képernyőn egy üzenet, ami még nagyjából el tudtam olvasni.
"Drágám... felejtsd már el őt! Az az álom nem jel volt, hanem csak egy álom...!"
Nem tudtam kiről lehet szó, de nem is gondolkoztam ezen sokáig. Már épp köszönni akartam, de Niall előbb szólalt meg.
-Gyere be egy kicsit, ha már fáradtál visszahozni a telefonom. - nyitotta ki mosolyogva előttem az ajtót. Ellenkeztem volna, de kezemet megfogva húzott beljebb, mikor látta, hogy nem vagyok biztos a bemenetel szándékában.
***
-Aranyosak vagytok együtt... - erőltettem az arcomra egy műmosolyt, mikor Niall önszántából mutatta meg a háttérképét. A fiú egy elszontyolodott mosolyt ejtett, mire felkaptam a fejemet. -Akarsz róla beszélni? - kérdeztem, mire aprót bólintott, így minden erőmmel rá koncentráltam. Niall elmesélte az egész történetet mindeddig, beleértve az álmát is, amit az a lány említett az SMS-ben.*Niall*
-Szereted még? - kérdezte Summer. Furcsa volt vele beszélgetni, valami olyasmi fogott el, mint a hiányérzet és a mérhetetlen fájdalom.
-... nagyon is. - suttogtam halkan, majd lehajtottam a fejem. A lány a kezemre tette apró kezeit, és végig simított a karomon. Összerezzentem érintése miatt és hirtelen felé kaptam a tekintetem.
-Hidd el, hogy találsz nála jobb lányt! - mosolygott őszintén, mire megráztam a fejem.
-Nem kell jobb, nekem Ő kell! - erősködtem, mire nagy meglepődést láttam rajta. Mintha végigvezetett volna minden lehetséges reakciót arra, amit mondani fog, mintha egy mérföldkő esett volna át a szívén, úgy fehéredett ki arca.
-Hadd mutatkozzam be még egyszer Niall! A nevem Summer Smiht... az a Summer Smith! - nyújtotta felém a kezét, én pedig lefagytam... az a Summer Smith?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)